9. Fogyatèkossàgtudomànyi konferencia

Kedves idelàtogató! 
Nemsokkal a győri könyvbemutatóm után egy újabb nagyszerű eseményen vettem részt:
a 9. fogyatékosságtudományi konferencián, ahol többek közt az én jóbarátom, és mentorom: 

Bíró Dalma is előadott, részt vett. 

Bevallom még ezelőtt a konferencia előtt nem hallottam Gombos Gáborról, és az ő munkáságáról, s miután nem vagyok szakember (gyógypedagógus), ezért nem tudtam, hogy mire is számítsak. Valahogy az ilyen konferenciákról az jut eszembe, hogy olyan tudomány szagúak… nem pedig egy civil ember számára is megérthető valami. Egyébként a félelmeimet az is erősítette, hogy kiderült, hogy ez a konferencia angolul fog zajlani, s mivel az én angolom enyhén szólva nem perfect, ezért (is) féltem, hogy nem fogom az egészet, érteni, élvezni…, de végül csodálatos útravalókat kaptam a program által.  

Amellett, hogy csodálatos volt látni, ahogy előad, és ahogyan gondolkozik a fogyatékosság, inklúzió stb.… témakörében az én „kis” példaképem, becses képet kaptam arról is, hogy mi az igazán igazi jó segítségnyújtás, inklúzió, és érzékenyítés. 
Az érintettségemből fakadóan (is) kicsikorom óta keresem, hogy hogyan lehet egy „igazi”, egy „jobb”, és egy elfogadóbb országot, világot kialakítani magunk köré. 

Aztán ahogy felcseperedtem természetesen egyre több gondolkodásmódot, és eszközt ismertem meg, míg végül kialakultak a saját gondolkodásmódjaim, és eszközeim, amik pedig (szerintem) a könyvemben tudnak igazán „jól” megnyilvánulni. Aztán jött ez a konferencia, ha nem is mindent, de nagyon sok gondolatot, véleményt stb.… átírt bennem. 
 
DE! Ezzel a programmal nem ért véget a nap, ugyanis egy kis szendvicsezés, network után jöhettek a délutáni programsorozatok, amik több kis szekciókonferenciákból álltak. Én a: Helyünk a Világban- Fogyatékosság, Szerepek, Szerepválasztás nevű szekciókonferenciát választottam. 
Én azért választottam ezt a programsorozatot, mert egyrészt alapjáraton is sokat foglalkozom ezekkel a témákkal a mindennapokban, de most, hogy egyetemista lettem még többet foglalkozom velük. Másrészt a kedvenc filmemről: 

Az Affricate-ról is szó esett. Kíváncsi voltam, hogy a helyünk a világban, a fogyatékosság témakör, és a film hogyan fognak összekapcsolódni a filmrendező: Gyimesi Anna előadásában. 
A szekciókonferenciák, ugyanis négy kis előadásból álltak, amiknek az egyike volt a film is. A négy kis előadásból pedig, nekem: az első, a második és a harmadik tetszett a legjobban. 
Nagyon érdekes volt látni, hogy az őseinknek milyen is volt a hozzáállásuk a fogyatékosembertársainkhoz, és mára ez a fajta hozzáállás, hogyan is épült le úgymond. 
A következő előadónk: Rékasi Nikolett volt, aki a: Látássérült nők élettörténetei fogyatékosságtudományi aspektusból nevű „performance-t” adta elő. 
Azért volt számomra nagyon felemelő, és megható az ő előadása, mert visszahozta bennem azokat az élményeket, amiket, akkor szereztem, amikor a Nem maradunk Láthatatlanok nevű fotó-hang kiállítást készítettük.
Összességében szerintem egy nagyon elgondolkodtató, hasznos, tanulságos, és szemléletváltó eseményen vettem részt, ami(k) szerintem az egész egyetemi, és későbbi közösségszervezői karrieremet, munkamorálomat meg fogja határozni. 
Azt hiszem: Hogy a győri könyvbemutatón, és az itt szerezett ingereket szép munka lesz feldolgozni, és átértékelni. 
Ezen az eseményen nem készítettem fényképeket ezért készítettem ezt a borítót.