Egyenlítő Alapítvány- Hard Talk december 3.
Eredetileg ez a poszt a facebook oldalamon lett közzètève!
Kedves Oldal Lakók, Kedves Mind!
Most jön a várva várt 2024-es Fogyatékkal Élő Személyek világnapi esemény, Hard Talk beszámolója. Mivel egy posztba nem férne bele a rendezvényen szerzett élményeim, érzéseim sora, így most egy poszt sorozattal jövök nektek. Amiben elmesélem egyrészt, hogy nekem miért volt fontos ez a Hard Talk, másrész megosztom veletek azt is, hogy hogyan készültem fel erre az eseményre, végül pedig hálát adok azoknak, akik nélkül ez az esemény nem jöhetett volna létre. Most pedig kezdjük azzal, hogy miért is volt fontos ez a beszélgetés. DE! Még mielőtt el kezdjük ezt a poszt sorozatot, szeretnék elnézést kérni tőletek, hogy most, így karácsony előtt jövök az őszi, és a 2024-es évemben is az utolsó (írói) eseményem élménybeszámolójával, tudom, hogy e hét kedden volt két hete, a 2024-es Fogyatékkal Élő Személyek Világnapja, s a Sokszínű munkahelyekről, az akadálymentesítésről, és az ésszerű alkalmazkodásról szóló, Egyenlítő Alapítvány által megrendezett Hard Talk, de a sok őszi (írói) eseményeim után kellet nekem egy kis pihenés, majd pedig kitört a 3. félévi vizsgaidőszakom (igazából most is egy vizsgára készülök, de mindenképpen szerettem volna időt szakítani erre az élmény beszámolóra), de most már itt vagyok, habár nemsokára megint el fogok tűnni egy kis időre a tanulás miatt. Szóval:Akik ismernek engem, vagy a könyvemet azok pontosan tudják, hogy az akadálymentesség, az esélyegyenlőség, és a sokszínűség mennyire a szívem csücskei, de azt már kevesebben tudják, hogy mennyire nagyon felnézek az Egyenlítő Alapítványra. Azért vagyok oly büszke rájuk, mert úgy dolgoznak azon, hogy a világunk egyszer majd egy még jobb hely legyen, hogy olyan példákat mutatnak be, amikkel egy bármilyen szektorban lévő felső vagy középvezető "igazi" társadalmi felelősségvállalást tud csinálni, ezáltal pedig edukálni tudja a népet a különböző társadalmi témákra. (Az egyenlítő Alapítvány elsősorban feminista témákra, s a nemi egyenlőségre hoznak nagyon jó példákat, kérdéseket.) Mert ahogyan: az iskolákban a tanárok tudják megtanítani a tanulóknak azt, hogy hogyan tudnak a különböző társadalmi témákra, és az embertársaikra érzékenyek lenni, úgy a népet: a munkavállalót pedig a munkahely tudja edukálni erre. Márpedig, ha nincsenek példamutatók (példamutató szervezetek), akkor nem lesznek a közügy kérdéseire nyitott, elfogadó, és érzékeny emberek sem! Ugyanakkor hiábavaló az intézményeknek: a munkahelyeknek a "világmegváltó", a közügyekre érzékenyítő programjai, erőfeszítései, ha nincs "befogadó közönség" erre. Ez a tyúk vagy a tojás volt-e előbb című effektus! Egyébként ezekről a témákról volt szó a Hard Talk-on is! Aki ismer az szintén tudja azt, hogy az eddigi életemre két fogalmat tudunk társítani: a szervezettséget, és a sodródást. Régen a legtöbb dolog az életemben tik-takra meg volt szervezve: ilyenek voltak pl. az általánosiskolai, s a gimnáziumi évek alatti napi rutinok is. Régen minden napnak meg volt a maga rutinja: hogy mit mikor, s hogyan csinálok, hiszen csak így lehetett az iskolát és a fejlesztéseket, a korrepetálásokat összehangolni egymással. S ilyen példa az is, ahogyan leérettségiztem. Viszont volt olyan is, amikor csak sodródtam az árral. Ilyen volt pl. a könyvkiadás, a különböző írói események, s a közel féléven át tartó kórházi tartózkodásom…, vagy az egyetemre való jelentkezésem is. Két évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy most, azt fogom mondani, hogy nemsokára be fogom fejezni a 3. félévemet, vagy hogy másfél év múlva valószínűleg egy diplomás embereke leszek. Ahogy a fentebb említettek miatt azon sem gondolkoztam el, hogy mi lesz velem, ha már lediplomáztam: hol és mit fogok dolgozni majd; Hogyan fogok tudni beilleszkedni az (új) adott munkahelyemre; Vajon hogyan fogja tudni elviselni a munkahelyem a hendikepjeimet? Most viszont, hogy vészesen közeledik ez a mérföldkő is, így egyre gyakrabban mocorognak bennem ezek a kérdések.
Ezeknek a kérdéseknek a foglalkozásába, körül járásába segített az idei, 2024-es fogyatékkal élő személyek világnapi esemény is! Ezért volt ennyire fontos a számomra a Hard Talk.
A videó forrás anyaga: Képeket csinálta: Vida Melinda
Ezekből a képekből a fotómotázst csinálta: Én Az átalakított videó saját készítésű, de a hozzá felhasznált elemek az Egyenlítő AlapítványéPosztra reagálni, és osztani ér! Köszönöm ha megteszed!
Kedves Oldal Lakók!
Hát ez sem lesz egy rövid poszt. Annak ellenére döntöttem, úgy, hogy a hard talk élménybeszámolós poszt 2. és 3. rész egyberakom, hogy így ez az írás hosszabb lett így, mint ahogyan az eredendően lenne! Úgyhogy elnézést kérek az írás hosszúságáért, hajrá az elolvasásához! Ennek ellenére érdemes ezt a tartalmat végig olvasni! Hard Talk Élménybeszámoló, december 3-ám leírása, hálaadás: Úgy terveztem a feladataim elvégzését, hogy a december 3-ám szabad, és rugalmas legyen; hogy csak a legszükségesebb teendőket kelljen megcsinálnom aznap, így már jó előre elkezdtem számot vetni, hogy addig a napig miket kell megcsinálnom, majd pedig ezekhez az elintéznivalókhoz társítottam egy időpontot, hogy mikor fogok az adott munkához hozzáfogni…; így mire eljött a fogyatékos személyek világnapja, a hard talk napja, már csak néhány elintézni való maradt hátra: Az egyik vizsgámmal kapcsolatosan kellett egy tanárnak írni egy e-mailt.Hiszen úgy jött ki a lépés, hogy a 3. félévi vizsgaidőszakom (a tanulói, s az írói mivoltom), a hard talk-om egy időre esett. Illetve szerettem volna, a hard talk-ra kicsit ténylegesen is felkészülni: Szerettem volna összeírni, hogy ott, majd az eseményen miket szeretnék mindenképpen megemlíteni. Miután végeztem ezzel elkezdtem készülődni: Először a ruha kiválasztásával kezdtem, végül pedig a sminkem elkészítésével fejeztem be. Miután anyával elkészülődtünk, (ugyan egy kicsit megkésve, de) elindultunk az esemény színhelyére: A Danubius Hélia hotelbe. Akiknek innen is, most is hálás vagyok, hogy helyet adtak az érzékenyítő-s, beszélgetésnek; Hard Talk-nak. A megérkezésünket, egy kis beszélgetést követően kezdődhetett is a "show". A beszélgetésen ülve csodálattal néztem ahogyan mellettem ülő, csodálatos szaktekintélyek megosztják a tudásukat a nézőkkel.Sokat tanultam magamról, a fogyatékkal élő személyek jogairól: az én jogaimról, arról, hogy mik lehetnek majd a lehetőségeim: hogy milyen segítségeket, segédeszközöket kérhetek a (jövendőbeli) munkahelyemtől. Annak érdekében, hogy minél gördülékenyebb lehessen majd a beilleszkedés, és a munka: hogy majd minél minőségibb munkát tudjak majd végezni. Szóval sok tudást, és legfőképpen tapasztalatot kaphattam a beszélgetőpartnereimtől, hogy egyrészt: hogyan lehet erről (úgymond) helyesen kommunikálni, kiállni a sorstársaimért, másrészt hatalmas önbizalmat, és visszaigazolást kaptam arra vonatkozóan, hogy értékes, és hasznos, amit csinálok, és amiért kiállok. Szóval köszönöm nekik ezt az élmény, érzelemben gazdag csomagot.DE! Mit sem érnek ezek az élmények, a tudás halom, az érzékenyítés, ha nincsenek támogatók:
- Coca-Cola Magyarország Coca-Cola
- Sento Vivo, akiknek a Majom kenyér volt az adományuk.
- s persze; a csodálatos Danubius Hotels Danubius Hotel Helia Hálás vagyok, és köszönöm szépen nekik (még egyszer), hogy támogattak minket abban, hogy ez a rendezvény (ilyen csodálatosan) létre tudjon jönni.
Köszönöm szépen:
- Panna Balazsy-nak a beszélgetés moderálását, rettenetesen jó kérdéseket, a profi felkészülést.
- Eva Montgomery-nek (Dalmának),
- s az Egyenlítő Alapítványnak, hogy ennyi, s ilyen csodás emberekkel hoztak össze engem.
- Tesco Magyarország- Norbert Túróczi
- Antal Karolyi- SignCoders Edina Heal,
Megjegyzés 1:
- A facebbok boritó: Saját készítésű A hozzáfelhasznált képek:
- Egyenlítő Alapítvány- az Egyenlítő Alapítvány kèpeit Vida Melinda kèszítette.
Megjegyzés 2:
A videó az Egyenlítő Alapítványé