Évösszegző, hónap összegző

Kedves Idelátogatók! 

Igen- igen tudom, hogy ez a poszt sem lett rövid, de hàt ilyen vagyok èn! Olvassàtok, szeressètek èn azt mondom...!Kedves Oldal Lakók!Tudom-tudom, hogy már (rég)véget ért az idei évi felvételi, és a vizsga időszak, nem így terveztem ennek a posztnak (ezeknek a posztoknak) a megírását, de hát így alakult… Végeredményben az a lényeg, hogy mindenképpen szerettem volna a felvételi időszakról egy évfordulós, az első félévről, az első szorgalmi, és vizsga időszakról pedig egy élménybeszámolós posztot írni nektek!
Szóval: El sem hiszem, hogy egy éve annak, hogy ugyanebben a cipőben álltam, mint amelyikbe most ti álltok…Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek a jövőmmel, hova tovább…, aztán telt múlt az idő, egy kis segítséggel eldöntöttem, hogy mi az- az irány, ami nekem való… S Hipp-hopp el érkezett a (2023-as évi) felvételi időszak is... Egyre inkább sürgetett az idő, hogy ezt a bizonyos jelentkezést leadjam. Ugyanakkor még mindig szorongtam, féltem, hogy mi lesz, ha ez lesz "életem" legrosszabb döntése, nem bíztam abban, hogy tényleg való nekem az egyetem. Akkor is így volt, amikor egy pályaorientációs szakember (Rigó Nikoletta) által kapott tesztek (illetve azoknak az eredményei), és a beszélgetés… teljes mértékben kimutatta (kimutatták), hogy a kommunikációs, illetve a szervezős, tervezős jellegű szakok a nekem valóak. Nem hittem abban, hogy többre vagyok hivatott…, pedig több olyan esemény is volt már az életemben (mint pl.: az érettségi és a könyvbemutatóm), amik ezt cáfolták… Mindig azt éreztem (a pozitívumok mellett), hogy én, (mint ilyen-olyan érintettségű valaki) nem vagyok érdemes ilyen-olyan dolgokra; szakember sem lehetek egy adott szakterületen. Ez az érzés igazán az első félév teljesítésével múlt el teljesen… Végül aztán megtettem "ezt a hatalmas nagy tettet" (felvételiztem a Milton Friedman Egyetem Közösségszervező szakára), és jöhetett a várakozás (ezt az érzést, ami a várakozás "nyújtotta a számomra nagyon utáltam). E közben persze zajlott az élet, történtek az események (amiket már oly sokszor leírtam, úgyhogy nem fogom még egyszer), s el is érkezett a felvételi eredmények kihirdetése is. Már előző nap este sem tudtam aludni, ahogy aznap is kerülgetett a szorongás, félelem, izgatottság okozta rosszullét. Mivel ekkor még bennem volt a fentebb említett, zsigeri szorongás, bizonytalanság érzése, ezért, amikor kiderült, hogy felvettek a Milton Friedman Egyetem közösségszervező szakára, nem éreztem örömöt megnyugvást, csak dühöt és szomorúságot… Nem érdekes ez? Persze az is hozzátartozik ehhez, hogy eredetileg rituál tánc oktató/adatrögzítői szakember szerettem volna lenni… Ma azt gondolom, hogy bizonyos értelemben jó, hogy végül nem így történt…
 Ezen események megtörténte után már "csak" az egyetemre való szellemi-lelki-testi felkészülés maradt hátra (de erről megint csak készült már egy poszt). Augusztusban, mikor nemsokára be kellett iratkozni az egyetemre még mindig hatalmas kétségeim, félelmeim, és bizonytalanság, voltak (volt) az egyetemistává válás kapcsán. Végül (mint ahogyan erről is sokszor szerezhettetek tudomást) beiratkoztam (s igazából, hivatalosan), szeptember 1-én elkezdtem az első félévemet. Az első félév érzelmi viszonyát tekintve hullámvölgyes volt. Habár már az egyetemista léttel való megbarátkozás nagyjából megtörtént, de ott volt az a kérdés, hogy mi a nyavaja az a közösségszervezés… Nem nagyon érdekeltek az első féléves tantárgyaim, és sokukról nem is tudtam, hogy-hogy a bánatba kapcsolódnak a szakomhoz… Aztán természetesen megpróbáltam ezeken a kérdéseken túl lendülni, de egy kicsit azért végig ott volt… Úgyhogy végül az első félév- első időszakában belemenekültem a győri könyvbemutató szervezésébe, hogy legalább méltó módon tudjam kifejezni a hálámat és a szeretetemet, a győri Gézengúz Alapítvány felé, de ahogy egyszer minden véget ér, vagy épp eljön, úgy jött el maga az esemény is, így már nem tudtam kibújni a tényleges aktív tanulás, vizsgára való készülés alól. Az előbb említett győri könyvbemutató szervezést ne rossz dolognak, kibúvónak tartsátok, hiszen nem arról van szó, hogy ebben a(z) (szeptembertől-novemberig tartó) időszakban egyáltalán nem tanultam, csupán csak arról van szó, hogy egyáltalán nem annyit, mint amennyit amúgy lehetett volna…. Aztán november 28-ával el is kezdődött a vizsgaidőszak, és a kőkemény tanulás a vizsgákra.
Megpróbáltam az "idő hátrányt" behozni, és éjt-nap alá tanultam, a tanárok által készített már összegyűjtött anyagokból megpróbáltam számomra érthető vázlatokat készíteni, amikhez pedig nem tudtam, azokhoz meg kértem másoktól, olvastam, és próbáltam felfogni, hogy mi is történik velem… Maguk a vizsgák olyanok voltak, mint az első szorgalmi időszak: hullámvasút, apály-aszály- szélcsend-nagy hullámokkal, stb.… Azonban a nagyrészük jól sikerült, és jó volt a vizsga élmény is velük kapcsolatban, azonban voltak olyanok is ami nem annyira volt sikerélmény. Mindenesetre egy-két dolgot megtanultam ezekből az élményekből, önmunkából: Az egyetemista lét, csak úgy működik, ha teljesen elkötelezed magad az egyetemnek (természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem élhetnél szociális életet, csupán azt, hogy mindig az egyetemet kell a1-es sorba sorolnod), ha kitartó vagy, ha türelmes vagy magaddal, és másokkal, ha elsajátítod a segítség kérés készségeit, meg "kell" tanulnod az önkontrolt, és szociális érzék sem árt. Ezek a készségek, elhatározások azért kellenek, hogy az egyetemista lét egyes szegmenseiben helyt tudj állni, és hogy kevesebb stressz érjen majd téged… A munkák, és a hobbik vizében evickélni, egyensúlyban lenni nagyon nehéz! Ha dolgozol, vagy olyan hivatásod van, amit nem szeretnél feladni, elhanyagolni, akkor mind a két helyen "meg kell" felelned, bizonyítani "kell" különben a mérleg serpenyője valamelyik irányban elmozdulhat… Már pedig hivatás, hobbi nélkül nem lehet egészséges a lelked sem… Meg fognak enni a szürke hétköznapok, ezért kellenek az embereknek olyan tevékenységek amikben ki tud úgymond kapcsolni, vagy legalábbis eltudja terelni egy kicsit a figyelmet az egyetemről, a dolgozatokról…, ha viszont nagyon ezekre a dolgokra koncentrálsz, akkor visszább hagyhat a teljesítményed, és akkor azért leszel szomorú, hogy nem tudsz, úgy teljesíteni az egyetemen, mint ahogyan azt te szeretnéd… Ráadásul a pihenés, és a különböző szociális élmények megszerzése miatt is fontos e kettő kiegyensúlyozottsága… A pihenés nagyon fontos a szellemi képességeid kimaxolásához. Ezen egyensúly megtalálásához elengedhetetlen az önismeret, az önkontrol, a priorizáció képessége… Ha ez meg van akkor jöhetnek a következő lépések, a kitartás, és a türelem, hiszen e kettő összetevőjéből jön ki a kiegyensúlyozott tanulmányi teljesítmény. Ha kitartó vagy, és kitartóan tanulsz, teszed a dolgod…, akkor sokkal jobban, könnyebben meg tudod oldani a tanulmányi és egyéb módon szerzett nehézségeket, mint ha hamar feladnád. Ha hamar feladod, akkor minden oda veszett, nem…? DE! Mert akkor minden belefektetett energia odavész, és az szerintem idő pocsékolás… Ehhez a képesség megtartásához, viszont elengedhetetlen a türelem, önismeret, és a segítség kérés képessége is. Ha megtudod pontosan határozni a gyengeségeidet, és az erősségeidet, illetve a terhelhetőségedet, az egyes fejlődési korlátaidat, akkor jobban ki tudsz tűzni reális célokat is! (Egyébként ezekről a dolgokról a könyvemben is írok, de az egyetem miatt is fontos, szerintem nem árt ezeket az "alapigazságokat" néha- néha átismételni…!)
Ehhez az önismereti munkához, kitartáshoz kell bizony türelem, mert semmi nem megy rögtön, idő kell mindenre (igen még az épeknek is, de hát ez van)! És ha valami nem megy huszonegyedik próbálkozásra (repeticio est mater studiorum= ismétlés a tudás anyja) sem árt segítséget kérni (innen jön ennek a képességnek az elsajátításának szükségessége is), mert csak ezeknek a használatával fejlődhetsz építkezhetsz igazán az életben! Igen-igen az előbb említettek lehetnének klisék, és igen könnyebb leírni, mint megérteni, megfogadni, és csinálni….! S igen ezeket nekem is kell tanulnom még, de ahogy oly sok minden ezt is folyton folyvást tanulni kell, és igen én is mindig ezt teszem! Még lehetne többet írni erről, s esetleg jobban kifejteni az egyetemi élményeimet, de mindennek van hatàra úgymond…! Remélem azok, akik most végeztek a középiskolában, és felvételiznek valahova egyetemre, azoknak sikerült a felvételi jelentkezésüket leadnia, azt is remélem, hogy jól fog menni az érettségi (higgyétek el nem ördöglakat, nem ezen fog múlni az életetek, és bizonyos értelembe véve a jövőtök sem, mert mindig lehet újból-újból próbálkozni…), és azt is, hogy az idei új felvételi rendszer kedvező lesz a számotokra! Minden jót nektek! Nemsokára folytatom a poszt pótlásaimat, a 2024-es évi tervekkel…Milton Friedman Egyetem

Kedves Idelátogatók!

Most megint egy hónapösszegző fog következni. Amikor megcsináltam a 2023-as évösszegzőt, akkor elhatároztam, hogy 2024-ben ezt minden hónap végén, vagy két havonta megfogom csinálni, így majd a 2024-es év végén könnyebb lesz összesítenem ezt az évet, és a ti folyamatos uptodate-telésetek is könnyebb lesz. A január, február, március elejei események összeszedése után, most jöjjön a március végi, s az április, májusi hónapösszegző. A Brüsszeli kiruccanásunk után hétfőn az egészségügy látogatásával kezdtük a napot, így még ekkor sem mentem be az egyetemre. Egy új endokrinológushoz mentünk. Az új endokrinológus miértjéről most nem szeretnék szólni, csak annyit mondok, hogy nagyon jó tapasztalatom volt/van vele kapcsolatban: profi, részletes, körültekintő és jó a betegek együttérzésével kapcsolatosan, szóval már most lenyűgözött… Az egyetlen "negatívum" rossz dolog vele kapcsolatban az, hogy nagyoon sokat kell várni arra, hogy sorra kerüljél, mert népszerű, és sok betege van, de megéri rá várni!
Én is majdnem elmentem, feladtam a várakozást, de végül a gyerek endokrinológusom, és egy régi betege… hatására ott maradtam, s nem bántam meg! Nem szeretnék messzire menő következtetéseket, véleményt mondani vele kapcsolatosan, de most minden szép és jó…! Már túl vagyok egy közepes labor, s egy MRI vizsgálaton is, amit ő kért kivizsgálás/kontroll céljából.
Majd március 19-én visszatértem az egyetemhez, s a tanuláshoz, avagy mégsem, mert az elég c. kiállítás megnyitója után beteg lettem, így már csak húsvét után mentem vissza igazából az egyetemre…. Nos, de mi történt március 20-án? A szerdai, az átlagos egyetemi napom után volt a Radnóti Színház elég c. kiállításának a megnyitója. Alapvetően az elég kiállításról már írtam egy-két posztot, s még szeretnék vele kapcsolatban külön egy élménybeszámoló-s, fotókampány lezáró-sat is, hiszen úgy gondolom, hogy így lesz teljes a posztsorozat, és egyébként is megérdemel ez a kiállítás egy külön, egy befejező posztot is. Úgyhogy most itt nem fogom ezt az eseményt részletezni, csak megemlítem, mint az egyik eseményemet, élményemet ebben a hónapban. Az egy hetes betegség közben volt egy húsvét is, ahol nagyából kifele mentem a betegségből, de a húsvéti összejövetelen természetesen azért még próbáltam távolságot tartani az emberektől… Habár húsvét után egy napra megint visszatértem az egyetemre, az április 3-ai laborvizsgálatom, és az azt követő rosszullétem miatt sajnos megint ki kellett hagynom az egyetemet. Ami csak azért volt gáz, mert így nagyon sokat kellett bepótolnom, hiszen a betegség, és a kiruccanás, a vizsgálatok, s az egészségügyi intézménylátogatás közepette tanulni nem tudtam: Nyaraláskor azért, mert pihenni szerettem volna, s nem azért ültünk fel a gépre, utaztunk ki Brüsszelbe, hogy tanuljak… Egyébként pedig nem is tudtam volna akkor, mert mindig volt valamilyen program… A betegségkor meg azért nem, mert bár nem voltam halálosan beteg, ágyhoz kötve, de azért annyira még is csak beteg voltam (köhögés, prüszkölés), hogy a betegség tünetei megfossza tőlem a tanulás lehetőségét. Hasonló okok miatt nem tudtam tanulni akkor sem, amikor vérvételen voltam. Amikor meg máshol van az ember, és arra vár, hogy végre behívják…, akkor egyszerűen lehetetlenség a tananyagra koncentrálni. Úgyhogy amikor már végérvényesen újra vissza tudtam menni az egyetemre gőz erővel kezdtem el felvenni a fonalat… Közben pedig április 2-án beadtam egy Terézanyu pályázatot női közösségek kategóriában. Kulturális intézménylátogatás, szakmai program: PIM látogatás, Szabó Lőrinc könyvtár, Országos Széchenyi könyvtár látogatás, Kiállítás látogatás, közösségfejlesztői feladatok, s találkoztam a Milton Friedman egyetem tulajdonosával, ami érdekes tapasztalatot, élményeket adott számomra…, egyfolytában nyomtam az elég kiállításnak, és a hozzákapcsolódó, akadálymentesség ügyről szóló szakmai beszélgetésünknek a marketingelését… Ez most nem panaszkodás lenne, hiszen minden teendőmet lelkesen, és örömmel… csináltam végig, csak sok volt! Utána elfáradtam… A munkánk eredményeképp a szakmai beszélgetésünk után, gyorsan lerohantunk Csapodra egy kicsit töltődni…, de sajnos csak másfél, két napot tudtunk lent tölteni, mert április 29-én, reggel volt egy MRI-s időpontom az Amerikai úti Országos Mentális Idegtudományi, és Idegsebészeti Intézménybe. Sajnos ott nemcsak egy sima MRI-s felvételem volt, hanem kontrasztanyagos is, amit végül nem tudtak megcsinálni, mert a rossz vénáim miatt sajnos nem tudták beadni a kontrasztanyagot. Agyon szurkáltak, ami miatt fájt mind a két karom. Amúgy is ideges voltam, hogy nehogy találjanak valamit az MRI-n (rossz élmények…). Ráadásul éhgyomorral is voltam a kontrasztanyag miatt, ezért émelyegtem, hányingerem volt, s erre tetézett rá az a probléma is, hogy össze-vissza szurkáltak. Úgyhogy idegesen, kimerültem, fájó karral, de már kevésbé rosszul, miután fél napunkat ott töltöttük a kórházban hazamentünk, s pihentem. Ez most megint nem sajnáltatás, hanem a makacs tények, s élmények… Másnap (àprilis 30-àn kedden) regenerálódás… egy angolóra, egy suhanj-os edzés, ijedség miután elestem az egyik feladatelvégzése közben, szerencsére nem történt nagy baj, csak közepes mértékben meghúzódott a bokám, de most már jól vagyok. Másnap (szerdàn) május elseje; szünnap, csütörtökön (màjus 2-àn) megint egy angolóra, pénteken (màjus 3-àn) két pszichológia órám lett volna csak miután mindjárt itt van egy újabb vizsgaidőszak, ezért az óra helyett inkább átbeszéltük, hogy kinek milyen feladata… lesz. Nekem ebből a tantárgyból nem lesz vizsgám, mert megajánlott jegyet kaptam… Ugyanis mialatt ezek a történések zajlottak, eltelt egy hónap, s eljött egy újabb vizsgaidőszak… Ami azt jelenti, hogy ezen kívül a poszton kívül még lesz egy elég kiállításos, lezárós, s egy vizsgaidőszakos poszt, utána viszont megint itt hagylak titeket egy kis időre…